Kibújok a meleg takaró alól és a szekrényhez lépek abban a reményben, hogy néhány hónapja otthagyott ruháim még nem lettek kidobva. - Bingó! - mondom, amikor kitárom a kétszárnyú cirádás ajtókat és meglátom a ruhákat. Felkapom a köntösöm és épp a fürdőbe mennék, amikor sürgető kopogás hallatszik az ajtómon.
- Tania! Tania! Kedvesem ott van? - hallom Georgia izgatott trillázását. Már pattanok is az ajtóhoz és kinyitom. Úgy ugrik a nyakamba, hogy megtántorodom.
- Tania! Bocsássa meg, hogy így elragadtattam magam. - mondja könnyes szemmel amikor elenged.
- De annyira felizgatott, hogy hirtelen feltámadt halottaiból, hogy nem bírtam magammal! - hátralép kezemet nem engedi el és jól megnéz magának!
- Ó istenem, hisz úgy lefogyott! Meséljen kérem, mert mentem meghalok ha nem tudom, mi ez a csoda, hogy itt van újra köztünk! Ó szegény André! Ha tudná! - szemeit törölgeti és húz magával az szalon felé. Szóhoz se hagy jutni. Marie-t látom tátott szájjal a folyosón állni, majd széles mosolyra húzódik a szája ahogy pukedlizik és rohan a szobámba, hogy rendbe tegye, befűtsön. John kitárja a ebédlő ajtaját immár teljes felszerelésben, de tartása cseppet sem változott a hajnali találkozásunk óta.
- John! Hozzon reggelit nekünk kérem és teát! - intézkedik Georgia amikor leülünk egymással szemben.
- Igenis asszonyom. - válaszol John és máris térül fordul.
- És John! - kiált utána - hozzon valami szíverősítőt is a teához.
John kissé megütközik, hogy ebben a korai órában alkoholizáljunk, de tekintve a körülményeket, nem bánom én sem a rumos teát. Voltam vidéken eleget, ahol a nagyapám mindíg azt mondta, hogy nincs jobb étvágygerjesztő mint a Kisüsti. Amitől persze a lady szeme menten fennakadna, de hát ő máshoz szokott.
- Georgia...- kezdeném de a szavamba vág.
- Ó barátném! Ha tudná André mennyire kifordult magából mikor hazatért néhány hónapja!
Szívem négyütemű taktust kezd járni André neve hallatán és az a tudat, hogy szenvedett miattam iszonyúan fájdalmas.
- Georgia, nekem el kell mondanom mi történt valójában. - mondom a szemébe nézve.
- André azt mondta, hogy elragadta önt a tenger kedvesem. - néz rám aggódó szemekkel.
- Igen, ez valóban így volt.
- De hol kötött ki végül? És miért nem írt nekünk, hogy megnyugtassa a kedélyeket?
Közben John megjelenik a reggelivel és a teával. Mellette kis csiszolt üvegben arany színű valami alkohol. Talán konyak. Georgia löttyint a teájába majd az enyémbe is jócskán tölt.
- Köszönjük John, elmehet és kérem csukja be az ajtót maga után.
- Igen asszonyom! - mondja az inas és kihátrálva becsukja a kétszárnyú ajtót.. Magunkra maradunk. Egy két korty után ránézek és nagy levegőt veszek, de Georgia beszélni kezd.
- Amikor André megjelent azon a hideg, viharos reggel, úgy nézett ki mint aki megháborodott. Fel volt dúlva. Kérdeztem, hol van ön, de csak azt hajtogatta, "Visszament, visszament, pedig nem akart és mégis! Remélem jól van..." Egy szót sem értettem az egészből, aztán csak annyit mondott, hogy a tenger elragadta magát kedvesem. - Georgia elhallgat és könnyes szeme most engem vizsgál - André nagyon szereti önt barátném! Amin nem csodálkozom, hiszen oly szeretnivaló teremtés! - mosolyog rám és újra a kezem fogja és folytatja. - Miután elvitte a végrendeletet az ügyvédhez, napokig nem hallottam felőle, majd egyszer csak megjelent és olyan volt mintha a saját árnyéka lett volna. - néz maga elé Georgia, ahogy felidézi a napot. - Aztán leült és elmesélte az egész kalandos útjukat. Majd az utolsó éjszakát amikor a tenger elnyelte a lovaskocsit amelyben hazafelé tartottak. Utána néhány hétig nem láttam. Két hete jött el újra és elmesélte, hogy úgy döntött részt vesz Sir Valmont Ross expedíciójában, mert legalább elfoglalja magát valamivel, mert így meg fog bolondulni. Megkért, hogy a kertben állíttassunk fel egy szobrot, az ön emlékére drágám. Rám hagyott valamit amit a talapzatba akart temetni, mert ahogy mondta, mást úgy sem illetne meg. A művész még nem készült el a szoborral és azt hiszem amit a talapzatba rejtettünk volna, az önt illeti meg.
- Mi az? - kérdezem és a szívem a torkomban dobog.
- Marie! - kiált most a lady és Marie egy perc múlva engedelmesen hozza a lady által kért dobozkát a szobájából. Majd a kezembe adja a kis fekete bőrbevonatú tokot.
- Nyissa ki kedvesem. - mosolyog rám.
Kinyitom a dobozt ami egy csodálatosan szép gyémántokkal díszített fínom művű gyűrűt rejt. Kérdő tekintetemre Georgia kiveszi a gyűrűt és az ujjamra húzza.
- Azt mondta André, ezt önnek szánta. A dédnagyanyja gyűrűje. Még a szegény megboldogult felesége, Emma sem hordta, mert neki az édesanyja gyűrűjét adta. Ez viszont...-néz csodálattal a szikrázó gyémánt rombuszokkal kirakott ékszerre - a dédnagyanyja eljegyzési gyűrűje volt. Hatvan évig hordta a kezén és istenemre mondom Tania. - néz rám meleg tekintettel. - Ön igazán hasonlít rá és jó helyre került végre.
Meghatottan nézem az ujjamra húzott gyűrűt amit mintha pontosan rászabták volna, és szinte melegít. André nekem szánta. A szobor talapzatában pihent volna évszázadokik, ha nem jelenek most meg.
- Ó Georgia...köszönöm. - mondom könnyes szemmel.
- Ne nekem köszönje, hanem a leendő férjének. - mosolyog. Erről jut eszembe! - kapja fel a fejét.
- Tudtommal az északi sarkra mentek ahol nagyon hideg van.
- Georgia, én azért jöttem, mert Andrénak segítségre van szüksége és ha nem figyelmeztetem időben, egy meggondolatlan és felelőtlen döntés miatt az életével fog fizetni.
- Hogyan drágám? És ezt honnan tudja?
Nagy levegőt veszek újra.
- Kérem, ígérje meg, hogy hinni fog nekem, mert amit most mondok az valószerűtlennek tűnhet önnek.
- Hát persze, hát persze. - paskolja meg a kezem és kíváncsian néz a szemembe.
- Georgia... én a jövőből jöttem ide 1894-be. - kimondtam és a lady úgy néz rám, mintha még mindíg várná a nagy bejelentést. Valami rövidzárlat lehet nála mert nincs semmiféle reakció.
- Tehát én 1986-ban születtem és egy véletlen baleset folytán egy örvény átszippantott ide tavaly és ön mentette meg az életem.
- Hogyan kedvesem? Ezt...ezt nem értem igazán. Arra próbál rávilágítani, hogy ön nem e világban született?
- Valami olyasmi. Vagyis pontosan 122 év választott el minket nem is olyan rég. Én a huszadik században születtem, vagyis az időben utaztam és ide csöppentem.
Georgia szeme értelmet kezd sugározni és először csak a fejét rázza majd újra a szemembe néz.
- André ezt tudja?
- Igen tudja. És sajnálatos módon ahogy idejutottam, úgy jutottam vissza az én időmbe a vihar miatt Georgia. Bár nem akartam. - mondom.
- Óh szegény drágáim. Most már értem miért mondta folyamatosan André, hogy visszament, pedig nem akart. - néz rám szánakozó szemmel.
- Az én időmben olvastam, hogy André részt vett egy expedíción és..
- De hát hol olvasta ezt?
- Az interneten, ami egy hálózat amihez szerte a világon mindenhol hozzá lehet férni egy olyan eszközről is akár mint ez. - mondom és a zsebemből előhúzom a telefonom. Georgia meglepődve néz a fekete telefonra.
- Mi ez?
- Egy mobil telefon.
Ezután részletesen megpróbálom neki elmagyarázni, hogyan működik, mi működteti és a rengeteg kérdésére válaszokat gyártok a saját alapvető tudásomból véve az adatokat. Közben a reggeli elfogy, a tea elfogy és a konyaknak kinéző lötty is elfogy, s lassan dél van. Végül csak annyit mondok.
- Most azért sikerült újra visszatérnem, mert Andrénak szüksége van a segítségemre. Érzem, hogy emiatt történt mindez.
- Mindent amire szükséged van a rendelkezésedre bocsátok kedvesem! - mondja Georgia eltökélten.
- Egy hajót kell szereznem és meleg ruhát, felszerelést. Még ma útnak kell indulnom, mert kevés az időm. Arra gondoltam, talán Plymouthban találnék megfelelőt hajót és személyzetet aki vállalná, hogy az expedíciót kövesse.
Georgia feláll és sétálni kezd a szobában.
- Először is szükséged lesz egy kísérőre.
- Hogy mire? - most én nézek úgy mint egy borjú az új kapura.
- Egy előkelő hölgy nem utazhat egyedül.
- Ugyan Georgia...
- Nem, ha egyedül utazol nem vesznek komolyan. Kicsalják a pénzed, becsapnak.
Ha megfelelő kísérőd van, akkor tisztelettel bánnak veled, úgy ahogy megérdemled.
- De mégis ki jönne velem?
- Elküldöm veled Johnt! - mondja határozott hangon.
A becsukott ajtó mögött John hangos csattanással elterül a padlón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése